Nálunk már teljes a barátság. És hát ugye barátok közt az a szokás, hogy időnként sülve-főve mindent együtt kell csinálni, máskor meg összevesznek valami apróságon. Gino és Dani barátsága is ilyen. Képesek napokig követni egymást mindenhova -persze a lakáson belül- , aztán meg valami nem tetszik Daninak és úgy kell elzárni tőle a kutyát, hogy ne vagdosson mindent hozzá. Ilyenkor egy ideig Gino persze menekül kisgazdája elől -leginkább hozzám, hátha megvédem- , aztán hamar béke lesz, és megint keresi Dani simogató kezét. Dani is egyre jobban tudja, hogy mit lehet tenni egy kutyával és mit nem. Márcsak arra kellene rávenni, hogy ne tekintsen ennyire szoros barátjának minden gazdátlan és gazdával sétáló kutyát... Merthogy ha kutyát lát, máris felhangzik: "szimogat" és már szalad is oda. Én meg persze örülök, hogy szereti a kutyákat, de azért muszáj megtanulni, hogy mindegyik ebre nem lehet csak úgy rárontani...