Hát én már elég rég írtam, de igazából nem volt mit. Oké, leírhattam volna, hogy Csongi imádja a három kutyát, de mivel még csak 9 hónapos, a boldog sikongatáson kívül mást nem csinál velük. Hogy ezzel, pár hétig a frászt hozta a legfiatalabb kutyámra? Hát igen, de azóta Lucky is megszokta, és már ő is odajön "nyalakodni", ha kiülünk Csongival az udvarra. :-)
Azonban amit a nagynéném tacskója művel, az még nekem is meglepő. Hozzászoktam, hogy az egész család ajnározza a kis törpémet, de hogy még egy kutya is ennyire odalegyen érte...
Picike amint meglátja Csongit, már elkezdi becserkészni: óvatosan, lassan odakúszik (hátha nem vesszük észre), néhány perc múlva már a hátát és a kis kezét nyalogatja, majd egy pillanattal később már a hurkás kis combjához simulva fekszik, fejét a kis lábán nyugtatva odaadóan bámulja a rácsodálkozó kis emberpalántát. Csongi persze mindezt kitörő örömmel fogadja, és hogy kimutassa tetszését, teljes erővel megmarkolja Picike felkínált orrát. S hogy mi a reakció? Esetleg harapás? ÁÁÁ, újabb nyalakodás :)
Ha bárki hozzá szeretne érni a kisfiamhoz (ne adj' Isten meg akarja puszilni!), diszkréten eltolja a tolakodót. :-) És ha elválasztom őket, mert indulunk hazafelé, a hűséges kis testőr kurta kis lábain egészen a kapuig kísér minket, és - állítólag - még percekig strázsál a kerítésnél, hogy hátha...
Azért az is hozzátartozik a történethez, hogy mikor megunja a várakozást, bemegy a saját gazdijához vígasztalódni. :-)
